Budapest, Kádár utca 10.
Bensőséges hangulata volt a számomra. A körút felöl a Visegrádi utcából a Kádár utcába befordulva többször is megesett velem, hogy éppen ekkor éleset füttyentett a kalauz és az orrom előtt kihúzott a 3-as vagy az 55-ös villamos. Ha olyanom volt, futásnak eredtem és az első megállóban felugrottam rá, ahonnét rövid várakozás után kikanyarodott a Váci útra.
Az alábbi ismertetőben a fotókra utalás ebben az összeállításban nem aktualizálhatók!
Bővebben:
A visszaemlékezés az 1950-ben épített, és ugyanezen év május elsején átadott Balzac utca-Visegrádi utca-Kádár utca-Váci út hurokvágánnyal foglalkozik. Ezt azért kell leszögeznem, mert nem ez volt az első hurok, mely érintette a szóban forgó utcák némelyikét: az "előd" az első világháború idején épült Váci út-Szent István körút-Visegrádi utca-Kádár utca útvonallal.
A funkciója azonos volt azzal, amire a második is épült: az észak, azaz a Váci úton Újpest és Rákospalota felől érkező villamosok fordultak vissza benne. Megszüntetésére azért került sor, mert az itt végighaladó villamosok érintették a Szent István körutat, akadályozva az ottani forgalmat. A második hurok már nem ment ki a körútra, igaz, emiatt kissé távolabb is került a tértől, és az ott végállomásozó többi viszonylattól.
Véleményem szerint ez a hurok mindenképpen a második világháború utáni villamosközlekedés legérdekesebb csomópontja volt, a hatalmas forgalom miatt számos viszonylattal, sokféle villamoskocsival, és az ebből adódó érdekes helyzetekkel.
A Kádár utcai hurok eredeti felállása:
A Kádár utcai vágányok a Nyugati pályaudvarhoz, jobban mondva az akkor éppen Marx térnek nevezett helyhez érkező járatok végállomásoztatására szolgáltak. Bár eleinte voltak olyan viszonylatok, melyek nem bizonyultak hosszú életűnek (1: Nyugati pu. - Újpest vasúti híd, 92, majd 62: Nyugati pu. - Újpest, Szent István tér, illetve Szilágyi utca, 12A: Nyugati pu. - Szilágyi utca, 14A: Nyugati pu. - Angyalföld forgalmi telep).
Amelyek stabilan "idevalósiak" voltak:
3: Nyugati pu. - Váci út - Újpest, Fóti út (nagy forgalmú, jellemzően hármas (motor+pót+pót) szerelvényekkel, a végén pedig 1500+pót összeállításban járó viszonylat)
3A: Nyugati pu. - Váci út - Újpest forgalmi telep (időszakos járat)
12: Nyugati pu. - Váci út - Lehel u. - Béke u - István út - Görgey A. u. - Szilágyi u. - Pozsony u. - Fő út - Rákospalota, Kossuth u. (nagy forgalmú, jellemzően hármas (motor+pót+pót) szerelvényekkel járó viszonylat)
14: Nyugati pu. - Váci út - Lehel u. - Béke u. - Lebstück M. u. - Ősz u. - Rózsa u. - Elem u. - Istvántelki MÁV főműhely (1975-től Angyalföld forgalmi telep)
33: Nyugati pu. - Váci út - Árpád híd - Vörösvári út - Bécsi út (ikrekkel, szóló motorkocsikkal, a rákospalotai vasúti felüljáró felújítása, illetve a megszüntetés előtt pedig motor+pót és motor+pót+pót szerelvényekkel (a kocsiállományt az építés alatt megcserélték az 55-ösével) járó viszonylat)
55: Nyugati pu. - Váci út - Árpád út - Fő út - Rákospalota, Kossuth u. (nagy forgalmú, jellemzően hármas (motor+pót+pót) szerelvényekkel, de a rákospalotai vasúti felüljáró felújítása idején ikerkocsikkal (a kocsiállományt az építés alatt megcserélték a 33-aséval) járó viszonylat)
A történelmi tanulság kedvéért érdemes megjegyezni, hogy ezen viszonylatok közül már egy se közlekedik ezen formájában. Többségüket a hármas metróval váltották ki; a 12-est visszavágták a belső végén (előbb Lehel tér, majd Angyalföld forgalmi telep), míg a 14-est a belső visszavágáson (Lehel tér) túl a másik végén Káposztásmegyerig meghosszabbították. Szintén érdekes lehet, hogy az 55 éjszaka is járt (az eredeti útvonalán, jellemzően húsz percenként). Ez az éjszakai műszakban dolgozók miatt volt fontos.
Hogyan működött a Kádár utcai végállomás? A villamos a Váci úton érkezett a Lehel tér irányából. Az Angyalföld, Újpest felől jövő járművek többnyire a Balzac utcába kanyarodtak az út közepén levő burkolt pályáról, míg mások egyenesen bementek a Kádár utca torkolatáig, ahol számukra egy fejvégállomás üzemelt. Hogy mikor melyik viszonylat tett így, az attól függött, hogy milyen járművel voltak kiadva: az egyirányúak (például a motor+pót, motor+pót+pót összeállításban közlekedő szerelvények, illetve az egyirányú csuklós Bengálik) mindig bementek a hurokba, míg a kétirányúak (például a szóló Stuka motorkocsik, illetve a két motorkocsiból álló ikrek) egyenesen továbbmentek. A 12-es és 14-es villamosok ezzel a logikával némileg ellentétesen mindig bementek a hurokba, akkor is, amikor éppen kétirányú UV vagy Tátra szerelvényekkel üzemeltették őket.
A villamos a Balzac utcában a Visegrádi utcáig haladt. Az utca bejáratával szemben ma MÁV raktárépületek helyett a Westend City Center található, de a kockakő még nem tűnt el, bár a sínek nyoma itt pont nem látszik - mivel a burkolatot újrarakták a sínek felszedése után (ez egyébként nem jellemző Budapestre). Az jól látszik, hogy az ív megpróbálta a szűk helyet a lehető legjobban kihasználni. Az érdekesség kedvéért a kéttengelyesek képei mellett ideteszek egy Tátrásat is: a 12-es és 14-es viszonylatok 1980. június 16-án lettek "tátrásítva", így a hurok utolsó hónapjaiban a 70-80 éves villamosok mellett vadonatújak is felbukkantak. A Visegrádi és a Balzac utca sarka, a kanyarba bedőlő villamossal (az ív külső sínje túl volt emelve, hogy megkönnyítse a forgóváz nélküli kocsik dolgát), a pótkocsi nyitott peronjáról fotózva (szerintem ez egy zseniális beállítás!), illetve lábujjhegyen állva az úttestről. A vágány ezután két saroknyit teljesen egyenesen ment. A második a Katona József utca sarka volt, ahonnan számítva a huroknak több különböző állapota is volt:
"A" verzió, azaz az eredeti állapot
"B" verzió, újabb terelés
"A" verzió: az eredeti állapot
A vágányok a leszállóhely előtt, a Katona József utcánál ágaztak szét: a 3-as és 55-ös a menetirány szerinti bal oldalon, a 12-es és 14-es viszonylatok pedig a jobb oldalon tették le utasaikat.
A 2001-ben készült fotón megfigyelhető, hogy a baloldali sarokház homlokzatán a neonreklámok többé-kevésbé megmaradtak.
Ez az a bizonyos leszállóhely. A jobboldalt várakozó Bengáli (egyirányú és egyoldalú, tehát csak a bal oldalon tud ajtót nyitni) mellett a ház falán egy érdekes valami látható: a váltókat és indítójelzőket felügyelő, "kakasülő" jellegű kétszemélyes fülke, melyet létrán lehetett megközelíteni.
Ezen a képen kicsit jobban kivehető a falra akasztott bódé, valamint a két vágány közötti átjárást biztosító váltó, melyet már a hetvenes évek közepén se használtak. A jobboldali vágányon a villamos természetesen nem szemben jön velünk: az egy kétirányú iker hátsó kocsija.
A "kakasülő" helye a mai napig látszik a falon, főleg a baloldali ház megbontott gipszmintáján, de a másik épületen is lehet sejteni, hogy régen volt ott valami. A mellette látható falikampókról ekkor még nem is beszéltünk, ezek a megszűnt vonalak legbeszédesebb emlékei, szinte sehol se távolították el őket!
Az irányítóbódé felszerelése meglehetősen puritán volt: egy háromállású kapcsolóból, három nyomógombból és egy tekerős telefonból állt. A kapcsolóval a bejárati váltó előtt lévő jelzőre lehetett jobb- vagy baloldalra fényt állítani, amely azt jelezte, hogy az érkező szerelvénynek a jelzett vágányra kell behaladnia. Ezt akkor kellett használni, ha műszaki hiba, vagy baleset miatt a másik vágány foglalt volt, vagy rendezés végett kerültetni kellett. Mivel a viszonylatok típusai eltértek, már távolból lehetett látni, hogy mi fog érkezni. Az indítójelzők egymással kényszerfüggésben voltak, tehát mindig csak az egyik vágányra lehetett szabad jelzést adni, valamint volt lehetőség a szabad jelzés törlésére is. Normál esetben a kihaladó villamos, lazavezeték által kapcsolt vissza tilosra. A baloldali vágányra a nyitott kocsik álltak be, ezért ott két asszony egyfolytában csak csukogatta az ajtókat, aztán jelzősíppal adott indulási jelzést. Az utcán levő villamosvezetők egyedi módon tudtak felszólni: egy csövön keresztül, mely a hangot felvezette a fülkébe. Ezt állítólag jókedvű arrajárók is használták, mindenféle mulatságosnak szánt trágárságot belemondva, vagy éppen rágóval eltömve a lyukat.
A Nagykörúthoz csatlakozó összekötővágány a Visegrádi utcában. Az imént látott, körút felé induló vágány végigment a Visegrádi utcán a Szent István körútig, hogy ott a 4/6-os villamos vágányaihoz csatlakozzon, mindkét irányba. Ez az első hurok útvonala volt, de ekkor már nem üzemelt hurokként: 1950 után nem lehetett a Kádár utcából ide kanyarodni!), de annak idején utasforgalomra használták, ekkor viszont már csak üzemi célokra, mint például az üzemképtelenné vált szerelvény elvontatására.
A fentebbi képeken a Visegrádi utcából kikanyarodó vágányok láthatók egykor, valamint hűlt helyük 2001-ben. Villamosilag érdekes lehet, hogy a háttérül szolgáló épület eredetileg a BKVT székháza volt, bár ma erre már csak egy, a bejárat fölötti, szárnyaskereket formázó gipsz-dísz emlékeztet.
A járatok útja, avagy a balkanyar a Kádár utcába. A hurokban végállomásozó járatok természetesen nem az előbb látott módon, a Nagykörút felé mentek tovább (bár a Nyugati pályaudvarnál, akkori nevén a Marx téren volt a Váci út és a Westend ház felé kanyarodó vágány is, tehát megtehették volna), hanem rögtön a leszállóhely után balra a Kádár utcába fordultak. A fenti képen, mely a megállótábla mellől, a bérletpénztár és utasváró teteje alól készült, jól látható az egyik Visegrádi utcai bérház falára épített, létrán megközelíthető fülke, melyről már szó volt korábban.
A felszállóhely a másik irányból. A Nyugati pályaudvar felé nézve még látható a Váci úton akkor még álló Westend-ház. Érdemes az utca távoli torkolatában a jobb oldali ház sarkán levő neont is megnézni: máig megvan.
A felszállóhely környezete elég rendesen megváltozott mára, bár a képet továbbra is uralja a szemközti épület a Visegrádi utcában, mely az újrafestésen túl tetőtérbeépítéssel is gazdagodott. A bérletpénztár mögötti üres részre lakóházat építettek időközben. A hurok a Kádár utcából kihajtva a Váci úti vágányokhoz csatlakozással záródott be tulajdonképpen. A Kádár utcából a Váci útra kanyarodó 1033-as, és egy középbejáratú pótkocsi 56-ban (az évszám már abból is látszik, hogy a motorkocsi még favázas kocsiszekrénnyel rendelkezik), illetve a sarok ma. A Kádár utca és a Váci út sarka 1977-ben. A jobboldali épület sarkát ekkor műmárvány-burkolat fedte.
A kettős visszafogási lehetőséggel rendelkező fejvégállomás. Baloldalt: a még az út szélén levő magányos vágány 1956-ban a 62-es viszonylaton. Az átépítés nem sokkal később történt meg, ekkor alakult ki a jobboldalt látható állapot. A bal alsó sarokból jövő vágány a Kádár utca kijárata. Fontos megemlíteni, hogy a Váci úti villamosvonalak nem csak a Visegrádi utcán keresztül álltak kapcsolatban a Nagykörúttal, hanem a Westend ház mellett húzódó összeköttetésen is, mely a baloldali kép jobb széléről kanyarodik be rá a kifele menő vágányra.
(Megjegyzés: Az 1950-1960-as években a Blaha Lujza tér felöl hétköznap 5 óra körül indult egy 3-as jelzésű villamos, amely a Nyugati pályaudvar után jobbra rákanyarodott a Váci útra. Ez a járat jelentősen megkönnyebbítette az ebből az irányból a Váci úti vagy az újpesti gyárakba igyekvők dolgát.)
Ami érdekes: az egyenesben levő rész ikersínes, a középre bekanyarodás már a megszokott Phoenix megoldású: ez azt jelezheti, hogy az egyenes rész még az út szélén haladó pálya időszakából maradt! Ez az eddig bemutatott, eredetinek tekinthető állapot a 3-as metró építése kapcsán bomlott meg: a vágányok innentől kezdve a környék majd' minden utcáját bejárták. A fenti jobboldali képen mindenesetre már nincsen meg a fejvégállomás, és már szemmel láthatóan nekiálltak a metróépítéssel kapcsolatos munkálatoknak...
Megjegyzés:Hogy az utolsó hónapokban merre kanyarogtak a sínek és lett vége a lipótvárosi végállomásnak, az már a régmúlt. Vitathatatlan tény, hogy mindannyian örültünk a metró megjelenésének. Lényegesen Gyorsabb és kényelmesebb volt a villamosnál. Nem csak télen volt melegebb odalent, hanem még nyáron is. Mindezek ellenére szívesen gondolok vissza a nyitott peronú pótkocsikra, a rendíthetetlenül zörgő, de letekerhető ablakokra. Óvodásként utazás közben itt tanulhattam meg a négyjegyű számok hibátlan kiolvasását — a pótkocsikban az ajtó belső részénél volt feltüntetve a kocsi lajstromszáma: iskolásként az első osztályban meg kellett küzdenem a számtannal. Emlékezni, nosztalgiázni jó, gyakorta szoktam.